Auxerre - Sárbogárd
Csütörtök este hét órakor indultunk el Franciaországba. A HEMO parkolójában gyülekeztünk, mindenki izgatottan beszélgetett, megtörténtek az utolsó puszilkodások és indultunk is. Eleinte az egész társaság fel volt dobva, nevetgéltünk, viccelődtünk, majd egy idő után eluralkodott rajtunk a fáradtág. Ki-ki a maga módján próbált aludni a nem alváshoz tervezett üléseken, többen az ülések közötti folyosón próbáltak szerencsét. Állítólag ott volt a legjobb, és a hazavezető úton én is kipróbáltam. Többször is megálltunk pihenőt tartani egy-egy benzinkútnál, kinyújtóztattuk a lábunkat, majd mentünk is tovább. Szerintem nagyon jó élmény volt maga a buszozás is, ez alatt a 20 óra alatt összeszokott a társaság.
Halasi Nóra

Az első kinn töltött esténk után a szombati napot Auxerre megismerésével kezdtük. Reggel egy megbeszélt helyen találkoztunk a magyar és francia diákokkal egyaránt. Az időjárás nagyon ellenünk játszott, végig esett és nem is volt túl meleg. A várost egy folyó szeli át és több hídon is át lehet kelni, sőt van külön gyalogos híd is, ami nagyon hangulatos. Megnéztünk több gyönyörű helyet, templomokat, múzeumot és a városban szabadidőt is kaptunk. Pár barátnőmmel ezalatt az idő alatt fél óra keresgélés után beültünk egy kávézóba, de mire megkaptuk, amit rendeltünk indulnunk kellett vissza a megbeszélt időpontra. Ezután az iskolába elfogyasztottuk az ételeket, amiket előre csomagoltak nekünk a fogadóink és egy kicsit körbenéztünk az iskola területén, ahol éppen nyílt nap volt.
Buszra szálltunk és elmentünk egy közeli településre, Pontigny-be, ahol megnéztünk egy apátságot, majd visszamentünk az iskolába, ahol a Soirée-ra próbáltunk és a lányokkal összekészülődtünk.
Az este a franciák is készültek nekünk dalokkal és mi is előadtunk nekik egy népdalcsokrot, valamint a Vidéki Sanzon és a Vén Európa című dalokat. A franciák örömére már közösen énekeltük Édith Piaf híres „Je ne veux pas travailler” című dalát. Az este jól telt. Voltak, akik ezután diszkóba mentek, a fiatalabbak pedig a fogadóikhoz.
Alpek Kata

Nagy örömünkre vasárnap nem kellett korán kelni, mert délelőtt mindenki saját vendéglátójával és családjával volt. Egy közös ebéd után, a felnőtteket hátrahagyva indultunk el jégkorcsolyázni. A francia és a magyar diákok között is akadtak olyanok, akik életükben először álltak rá a jégre. Egymást segítve próbáltunk talpon maradni, de így is elkerülhetetlenné váltak a jéggel való találkozások. A három óra alatt igen sok kék és zöld foltnak lettünk tulajdonosai, de természetesen ez a fantasztikus hangulatot nem befolyásolta. Miután kellőképpen elfáradtunk, fogadóink jöttek értünk és hazavittek.
Kovács Adrienn

Franciaországban tartózkodásunk negyedik napján indultunk Párizsba. Aznap korán reggel keltünk, hogy ki tudjuk kerülni a közlekedési dugókat.
Reggel hat órakor indultunk el az auxerre-i St-Jo iskola elől. Párizsba érve mindenki elámult. Mindannyian ezt a napot vártuk a legizgatottabban, a szívünk szinte már a nyakunkban dobogott, hiszen mégiscsak Párizs …! A buszról kilenc órakor szálltunk le, az Eiffel-toronynál.
Az Eiffel-toronynak három szintje van, mi a második szintig lépcsőn mentünk fel- ez egy kisebb túrával is felért. A harmadik emeletre csak lifttel lehetett eljutni, ezért hatalmas kígyózó sorokba rendeződve vártuk, hogy a várva-várt látvány elénk táruljon… Fentről a körülbelül 60 kilométeres látóhatár lenyűgözött bennünket.
Ezt követően buszos városnézésre indultunk: Trocadéro, Louvre, Concorde tér, Obeliszk,Champs-Élysées, Diadalív… A következő megállónk a Montmartre volt, ahol karikaturisták fogadtak minket, s a keskeny utcákat járva mindenki önállóan deríthette fel a környéket. Megnéztük a Sacré Coeur bazilikát is, amely sokszorta szebb volt, mint amilyennek a képekről elképzeltük. A nap látványosságához tartozott még a Moulin Rouge –az 1889-ben alapított szórakozóhely-, és a Notre Dame is. Az utóbbit a nap végén, éjszakai pompájában is megtekinthettük, hiszen, hogy láthassuk Párizst kivilágítva, este sétahajózni indultunk a Szajnán. Nagyszerű élményben volt részünk ismét, hiszen a kivilágított épületek ragyogtak a fényeknek köszönhetően.
Lehet, hogy csak egy napot töltöttünk a szerelem és a művészetek városában, mégis egy életre szóló emlékkel lettünk gazdagabbak.
Kiszl Fanni és Makkos Anna Ráhel
Kedden az előző  napi hosszú párizsi kirándulás miatt fáradtan indultunk el a közelben lévő vadasparkba. Nagyon hideg volt, de mi szokás szerint jól szórakoztunk. Igaz, hogy kétszer is eltévedtünk, de szép volt az erdő és láttunk néhány állatot is. Pár óra után pedig visszaszálltunk a buszra, ettünk és elindultunk a napunk fő állomásához, ami a Château de Guédelon volt. Ez egy burgundiai vár az erdő közepén. A vár a mai napig épül 1997 óta középkori módszerekkel. Az építkezésen, szabadon lehet sétálni. Az épülő várat kovács, kötélverő, ács, kosárfonó, cserépkészítő, fazekas, kőfaragó, mészégető műhelyek veszik körül. A különböző mesteremberek középkori ruhákba öltözve dolgoztak műhelyeikben. A szerszámaikat is helyben készítették. Az építkezés nem halad túl gyorsan a vár befejezését 2025-re tervezik. Jó volt látni, ahogy a munkások szorgosan dolgoznak a várban és a műhelyekben, így betekintést nyerhettünk egy olyan világba, ahol az emberek helyett nem a gépek oldották meg a nehéz munkákat. Megismerkedhettünk a középkori élettel.
Nyikos Anita és Bunford Enikő

Reggel 9 órára mentünk francia fogadóink iskolájába, hogy bepillantást nyerhessünk, hogyan is zajlanak óráik. Mikor meghallottuk, hogy egy óra 55 perces, kissé meglepődtünk, és szerintem többen azt hitték, hogy nehezebben fogjuk elviselni. Ám nem így történt. Először tesizni indultunk, ám abból nem lett semmi, hiszen inkább a szomszéd teremben zajló testnevelés órát néztük ahelyett, hogy különböző kondi gépeket próbáltunk volna ki. Ezek után egy informatika órára ültünk be, majd a mi csoportunk egy fiatalabb osztály angol óráját nézhette meg. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek, segítettünk nekik a feladataikban, végül pedig megtanítottunk nekik pár szót magyarul.
A délelőtti iskolalátogatás után buszra szálltunk, és elmentünk egy teljesen restaurált, működőképes szélmalomhoz. Itt először ebédeltünk, majd két csoportban belülről is megnéztük a malmot. Kissé hideg volt, így hamar felszálltunk a buszra, hogy fel tudjunk melegedni, mielőtt még következő állomásunkra értünk volna. Ezek után Vézelay-be mentünk, ahol megnéztük a világörökség részét képező gyönyörű apátságot.
Szajkó Dóra
Csütörtök reggel egy nagy bevásárlóközpontnál találkoztunk a többiekkel, ahol délig mindenki kedvére nézelődhetett, vásárolhatott. Mindenki kosarában francia különlegességeket lehetett látni. Délben bementünk a suliba, ahol megebédeltünk. 2 órakor azonban megérkeztünk a nap fénypontjához, a Bowling Centerhez. Nagyon izgultam, mert életemben először próbáltam ki a bowlingot. A végén már annyira belejöttem, hogy a többiek el sem akarták hinni, hogy akkor játszottam először. Azután összegyűltünk csocsózni és biliárdozni is és rengeteget nevettünk együtt.
6 órakor elindultunk vissza a suliba, ahol vacsorával vártak minket a francia diákok. Finomabbnál finomabb ételeket kóstolhattunk meg. A vacsora végén Madame Méo tanárnő búcsúbeszédet mondott nekünk. Végül pedig mindenki elkezdte bepakolni a bőröndjét a buszba. Eljött a búcsú pillanata. Jól megölelgettük egymást és búcsú puszikat adtunk egymásnak. Mindenki a könnyeivel küszködött, sokan nem is tudták megállni sírás nélkül. Aztán felszálltunk a buszra, ahol mindenki az ablakra tapadva integetett. Nem akartuk elhinni, hogy ilyen hamar eltelt a 7 nap. Egy élménydús hetet hagytunk magunk mögött, amit soha nem fogunk elfelejteni!
Kovács Réka

Franciaországban jártunk

A hagyományt folytatva, idén tavasszal is felkerekedtünk, hogy meglátogassuk francia testvériskolánkat Auxerre-ben, Franciaországban.
Március 21-én este indult útnak 28 fős csoportunk. 20 órás utazás után érkeztünk a St. Joseph gimnáziumhoz, ahol vendéglátóink már vártak minket. Miután köszöntöttek minket az iskolában, a városházára autóztunk át, ahol a város elöljárói üdvözölték csoportunkat, s kis ajándékkal kedveskedtek nekünk. Az estét mindenki a vendéglátó családjával töltötte.
Szombaton délelőtt esernyőink oltalma alatt sétáltunk Auxerre-ben, megnéztük a város nevezetességeit. Az iskolában ebédeltünk, majd míg a francia diákok előkészítették a soirée-t, mi Pontigny apátságába látogattunk el.
Este a feldíszített ebédlőben vacsoráztunk együtt a fogadó családokkal. Lelkesen üdvözölték énekes műsorunkat. Előadtuk az Európa című számot, a Vidéki sanzont, három magyar népdalt és a „Je ne veux pas travailler” című ismert francia dalt. Ők judo és táncbemutatóval szórakoztattak minket.
Vasárnap a fogadó családdal töltött délelőtt után korcsolyázni gyűltünk össze. Egyeseknek ismerős terep volt a korcsolyapálya, ám néhányan életükben először csatoltak korcsolyát a lábukra és félig sírva, félig nevetve próbáltak egyensúlyozni a csúszós talajon. Jó volt látni, hogy az ügyesebbek szó szerint felkarolták a kezdőket, tanítgatták őket. Élvezetes délutánban volt részünk.
Utunk negyedik napján Párizst vettük célba. Véleményem szerint mindenki ezt a napot várta a legjobban. Reggel 6 órakor, kicsit fáradtan ugyan, de nagy izgalommal indultunk el. Párizs a nyüzsgés városa, amit most már a saját szemünkkel is megtapasztalhattunk. Már a buszban kattogtak a fényképezőgépek, mielőtt még odaértünk volna az Eiffel-toronyhoz. Nem tudta eldönteni az ember, hogy jobbra, vagy balra nézzen. Végre megérkeztünk. Csodálatos látvány tárult elénk. A gyönyörű parkok, a sétáló emberek, és persze az a hatalmas építmény. Miután végigálltunk egy hosszan kígyózó sort, végre elindulhattunk felfelé. Testedzésnek tökéletesen megfelelt az a több mint 600 lépcső, amit megjártunk. Ezután mindenki fáradtan esett be a liftbe, hogy felérjünk a 3. szintre. Szerencsére nagyon jó időnk volt, sütött a nap, és a szél sem fújt. Tátott szájjal ámultunk körbe, hihetetlenül gyönyörű volt a kilátás. Piknikeztünk, és indultunk is a buszos körutunkra (Louvre, Concorde tér, Champs-Élysées, Diadalív…). A délután következő állomása a Montmartre volt, megnéztük a Sacré Coeur bazilikát, majd mindenki önállóan fedezhette fel a környéket. Szűk utcák telis-tele szuvenír boltokkal, ahol apróságokat tudtunk venni az otthoniaknak. Nagyon kellemes, hangulatos hely volt, karikaturistákkal, művészekkel. Következő megállónk a Notre Dame volt. Rengeteg ember, a gyönyörű gótikus katedrális szebbnél szebb rózsaablakokkal. Ismét csak azt tudom mondani, hogy káprázatos volt. Napunk utolsó programjaként a Szajnán hajókáztunk. A kilátás még csodálatosabb volt, mint nappal. Másfél órán keresztül élvezhettük a hajókázást, majd elindultunk vissza Auxerre-be. Azt hiszem, a kis csapatunk szívesen maradt volna még Párizsban…
A következő napon 9 órára értünk egy vadasparkba (Parc de Boutissaint), ahol szabadon voltak az állatok. Mindenki kötetlenül sétálhatott az erdőben 3 órán keresztül.  Eleinte úgy indultunk, hogy unalmas lesz a délelőtt, de végül nagyon jól szórakoztunk annak ellenére, hogy fáradtak voltunk.
A délutánt Guédelonban töltöttük, ahol 1997 óta épül egy vár kizárólag a 13. században is ismert technikákat és alapanyagokat alkalmazva. Ez egy igazi utazás volt a középkorba!
Március 27-én, szerdán délelőtt a francia diákok óráit látogattuk meg. Meglepetésünkre az ottani tanórák hosszabbak, és más felépítésűek, mint a magyarországiak. Azt is megtudtuk, hogy náluk egész napos iskola van, és csak délután 5 óra körül van vége a tanításnak, szerdán viszont csak délelőtt van iskola. Kis csoportokban ültünk be egy-egy órára, melyek között volt például fizika, biológia és nyelvórák is. Délután útnak indultunk egy közeli malom felé francia társainkkal együtt. Itt két csoportban vezettek körbe minket, és részletesen megtudtuk, hogy miként is működik egy szélmalom. A nap hátralevő részében egy bájos kisvárosba, Vézelay-be látogattunk, ahol megnéztük a világörökség részét képező Szent Magdolna bazilikát, majd az onnan nyíló csodálatos kilátásban gyönyörködtünk. Az estét a csoport nagy része közösen töltötte egy bárban, ahol nagyon jól éreztük magunkat az utolsó Franciaországban töltött esténken.
Március 28-án, csütörtökön, elérkezett az utolsó nap. Túl gyorsan érkezett el, mi sem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar véget ér majd ez a csodás utazás. Reggel mindenki kicsit szomorúbban ébredt, mint az előző napokon, én legalábbis biztosan, mert tudtam, hogy este el kell majd búcsúznom.  Gyorsan összeszedtük a csomagjainkat, reggeliztünk és elindultunk Auxerre-be, egy bevásárlóközpontba. Itt délig kaptunk időt, hogy mindenki megvehesse az otthonra szánt ajándékokat, esetleg egy kis ennivalót az útra. Miután végeztünk, gyalog visszaindultunk az iskolába, ahol megtartottuk a már hagyományosnak nevezhető déli piknikünket. Ezután együtt buszra ültünk és nekivágtunk a délutáni programunknak, amely a közös bowlingozás volt. Itt elég sok időt eltöltöttünk, nevetgéltük, jól éreztük magunkat és kihasználtuk az utolsó óráinkat, amelyeket együtt tölthettünk a cserediákjainkkal. Én itt kezdtem leginkább szomorkodni, mert tudtam, hogy már csak néhány óra és indulunk haza.
6 óra körül ismét az iskolában fogadtak minket rengeteg étellel, itallal és süteménnyel. A vacsora igazán jó hangulatban telt el, mindenki vetett néhány mosolygós pillantást a társára, akitől hamarosan el kellett válnia. 8 óra körül kipakoltunk a buszba, a családok kikísértek minket és búcsúzni kezdtünk. Készült még néhány közös kép és szép lassan már csorogtak is a könnycseppek az arcokon. A buszra már zokogva szálltunk fel és kisírt szemekkel integettünk francia barátainknak és a családjaiknak. Úton hazafelé még egy órán keresztül a könnyeinkkel küszködve azt hajtogattuk, hogy „Inkább forduljunk vissza, nem akarunk hazamenni!”. De a busz sajnos gurult tovább Magyarország felé, a csodálatos emlékekkel a szívünkben…

Végezetül pedig köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak, akik támogattak minket és lehetőséget adtak arra, hogy eljussunk Franciaországba. Támogatóink voltak: TESCO áruház, a Truck Central Kft, a Fodor és Molnár Építőipari és Szolgáltató Kft, a Philia Egyesület, az NKJ Trans Kft és a Volt Sárbogárdi Diákok az Alma Materért alapítvány. Külön köszönettel tartozunk még Zab Jánosnak és Balogh Sándornak, akik biztosították a gyors és kényelmes utazásunkat.  Továbbá akiknek tényleg sokat köszönhetünk és mindent megtettek, segítettek és hozzájárultak utazásunkhoz,  valamint megtanították a francia nyelv szépségeit az Müller Viktória tanárnő és Müller Csaba tanár úr.

Horváth Réka, Kiss Erika, Lónay Kata, Bittner Cintia, Almásy Anna Liza és Szőke Fanni