A külföldi cserekapcsolatok történetében ritkaságnak számít a közel két évtizedes életkor, amivel iskolánk francia cserekapcsolata büszkélkedhet. Több tucat diák járt már ennek a kapcsolatnak köszönhetően Franciaországban, és valamennyi utazás emlékezetes emlék maradt. Nem volt ez másképp idén sem…

Minden utazó izgatottan várta már április 14-ét, amikor is eljött indulásunk napja. Pár perces búcsúzkodás után este 8-kor elindult a busz Franciaország felé. A 18 órás buszozás alatt, aki tudott aludt, aki nem, zenét hallgatott vagy beszélgetett. Nappal pedig a szép tájat figyeltük a busz ablakán keresztül. Persze a hangulat is remek volt a buszon, hiszen nagyon jó kis csapat jött össze. Utolsó pihenőhelyünkön próbáltunk is, hogy a Soirée estéjén a műsorunk zökkenőmentesen menjen. Az utolsó órák a buszon már türelmetlenül teltek, vártuk a megérkezés pillanatát. Péntek délután 4 óra körül begurult a buszunk az auxerre-i Saint Joseph Gimnázium udvarába. Megpillantottuk a régi arcokat, akikkel egy éve is egy felejthetetlen hetet töltöttünk Magyarországon, és persze rengeteg új arcot is láttunk, akikkel előttünk állt a megismerkedésre egy hét… Az iskolai fogadás után a városházán Auxerre alpolgármestere is köszöntött minket. Utána mindenki a fogadójával és családjával hazament. Később többen kiültünk egy kis bár teraszára a városközpontba, ahol jó hangulatban telt az este hátralévő része. Így az első nap után kíváncsian vártuk, mit hoz az előttünk álló 6 nap…

A szombati napot Auxerre-ben töltöttük, a történelmi városrészt látogattuk meg. Nagyon érdekes volt látni, hogy a több száz éves vályogházak még mindig állnak. A macskaköves utcácskáknak pedig fantasztikus hangulatuk volt. Megnéztük a St. Nicolas teret, a St. Etienne katedrálist és a St. Germain apátságot. Közben mindenki a fogadóiról beszélt, vendégszerető családokhoz kerültünk. Ebédelni az Arbre Sec parkba mentünk, utána pedig megnéztük az auxerre-i stadiont. Talán ez volt a nap legjobb része, ráadásul énektudásunkat is megcsillogtathattuk. Ezután lázasan készülődtünk a Soirée-ra. A műsorok mindkét részről nagy sikert arattak. Megható volt, hogy fogadóink magyarul adtak elő egy kis locsolóverset. A finom ételek ellenére az est fénypontja mégis Rigó Laci volt, akiről kiderült, hogy az X-faktorban is megállná a helyét.    

A vasárnapi program a versailles-i kastély meglátogatása volt. Reggel 10 órakor keltünk útra, és alig két órás buszozás után meg is érkeztünk a látványossághoz. Csodás időnk volt, az egyetlen probléma épp abból adódott, hogy a szép idő rengeteg más turistát is kicsalogatott, így a kastélyban alig lehetett mozdulni anélkül, hogy bele ne ütköztünk volna valakibe. A palota szépsége minden várakozásunkat felülmúlta. Rengeteg fényűző helyiségen mentünk keresztül, a kedvencem a Tükörterem volt. Majd a kertbe mentünk. Itt kaptunk egy kis szabad időt, így elsétálhattunk a Nagy Trianonig, ahol megnéztük azt a termet, ahol aláírták azt a bizonyos dokumentumot, ami Magyarország szétdarabolásáról döntött. Délután megnéztünk a kertben egy vízijátékot, majd hazaindultunk. Az estét fogadóinkkal töltöttük. Az egyik vendéglátó családnál grilleztünk. Nagyon jól éreztük magunkat.  

Hétfőn kicsit „lazább” napunk volt, hogy ki tudjuk pihenni a versailles-i kirándulás fáradalmait. Délután ellátogattunk egy kőfejtőbe (Carrière d’Aubigny), megnéztünk egy működőképes szélmalmot (részletes idegenvezetés kíséretében), majd helyi borokat vásárolhattunk Bailly hatalmas pincészetében (a méreteit jól tükrözi, hogy busszal is be lehet hajtani a pincébe…). A pihentető napra szükségünk is volt, hiszen kedden eljött a várva várt nagy nap: PÁRIZS. Ezt a napot, a párizsi élményeket nehéz szavakba önteni. Bátran állíthatjuk, hogy ez a nap jelentette a legnagyobb élményt mindenki számára annak ellenére is, hogy az Eiffel-toronynál közel három órán keresztül álltunk sorba. A Montmartre a Sacré-Coeur bazilikával és a festegető művészekkel, a Latin negyed, a Notre-Dame és végül a sétahajózás a kivilágított látványosságok között – megannyi feledhetetlen pillanat!

Április 20-án, szerdán 10 órai indulással Avallonba látogattunk. Sétáltunk az erdőben, beszélgettünk, majd a szokásos piknik után bementünk a város történelmi központjába, ahol számos középkori filmet is forgattak már. Közel másfél órás séta után indultunk tovább Vézelay-be. Itt megnéztük a világörökség részét képező bazilikát, majd egy közeli kastélyhoz mentünk Bazoches-ba, ahol XIV. Lajos hadmérnöke, Vauban marsall élt és alkotott. Egy hatalmas parkban egy emberléptékű kastély fogadott minket. Megnéztük belülről is, lenyűgöző látványt nyújtott. Majd indultunk vissza Auxerre-be. Az iskola parkolójában mindenkit várt a családja és hazamentünk egy utolsó közös vacsorára. Utána pedig francia barátainkkal töltöttük az estét. Tollasoztunk, fociztunk, énekeltünk, táncoltunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Majd éjjel azzal a tudattal tértünk nyugovóra, hogy másnap el kell hagynunk őket.

És eljött az utolsó nap… Mindenki összeszorult szívvel, szomorúan ébredt. Összecsomagoltunk, megettük az utolsó közös családi reggelinket és indultunk az iskola parkolójába. Itt összegyűlt a csapat, piknikeztünk és beszélgettünk. Szerencsére, ahogy egész héten is, az idő nekünk kedvezett. Sütött a nap, szinte nyárias idő volt. Piknik után egy country bemutatót nézhettünk meg az iskola tornatermében.  Akinek kedve volt, beállhatott táncolni, ahogy sokan tettük is. A tánc után Monéteau-ba mentünk bowlingozni. Vegyes csapatokat állítottunk össze és játszottunk. Körülnézve sok mosolygós arcot láttam. Látszott, hogy mindenki ki akarja élvezni az utolsó pillanatokat. A játék után vacsorázni mentünk a Côté Grill nevű étterembe. Vacsora közben többször kicsordultak a könnyeim, mert tudtam, hogy pár perc és búcsúzni kell. Francia barátaink először még tartották magukat és vigasztalni próbáltak minket, de aztán náluk is eltörött az a bizonyos mécses. Vacsora után hosszas búcsúzkodás, hatalmas könnyek között hagytuk el Auxerre városát.

Ez a hét egy életre szóló élményt jelentett mindannyiunknak, igazi barátságok születtek, amelyek reméljük, nem múlnak el az utazás hevével.   

Köszönjük a sofőröknek, Zab Jánosnak és Vinklmann Tamásnak a kellemes és biztonságos utazást.

Köszönettel tartozunk támogatóinknak is, akiknek a segítsége nélkül ez az utazás nem jöhetett volna létre: TESCO áruház, Korona Gyógyszertár, Nagy Károly NKJ Transport Kft., Nelson Flottalízing Kft.

Képek a galériában: ITT